One Story...One Love...One Direction.:) *befejezett*

Befejeztem a blogot, de ismét kaptam egy díjat Tinátóól.:) amit nagyon köszönööök.:) <3

11.dolgot kell mondani mindenkinek magáról.

1. naiv vagyok.
2. súlyos cipőmániám van.
3. Directioner vagyok.:)
4. sok fiú barátom van. (talán több, mint lány.:) )
5. a motorok és a motorozás a gyengéém.:P
6. nincs kedvenc színem.
7. hangulat ember vagyok.
8. régebben fociztam.:d
9. utálom a babot.oO
10. türelmetlen ember vagyok. de nagyon.:d
11. sokáig tűröm az emberek "hülyeségét", de ha elszakad a cérna jobb, ha menekülnek..:d

11.kérdést kell feltenni a jelölteknek.:)

1. Miért kezdtél el blogolni?
2. Hogy érzed magad, ha valamilyen negatív kritikát kapsz valamelyik bejegyzésedre?
3. Melyik a kedvenc 1D dalod?
4. Felnőtt korodban hol szeretnél élni?
5. Ha lenne egy olyan lehetőséged, hogy egy napig az egyik 1D taggal lehetsz, ki lenne az és miért?
6. Sportolsz/sportoltál valamit?
7. Mi az ami nagyon fel tud bosszantani?
8. Ki a kedvenc íród?
9. Mit csinálsz a szabadidődben?
10. Milyen idegen nyelven beszélsz?/Milyen idegen nyelven szeretnél beszélni?
11. Általános- vagy középsuliba jársz?

11.embert kell megjelölni és linkelni. (nem sorrend.!!!)

1. Ashley(Trixii) https://life-with-the-1dcarrot.blogger.hu/
2. Nexxa https://runforyourdreams-1d.blogger.hu/
3. Agicah123 https://fantaziatortenet.blogger.hu/
4. Tina0001 https://egyszer.blogger.hu/
5. Nency https://one-direction-magyar-rajongok.blogger.hu/
6. Cinti, Katus és Ada. https://onedirectionandthegirls.blogger.hu/
7. Clarissa Ruri https://www.1d-lovestory.blogspot.hu/
8. Nina https://iwannabeewityou.blogspot.hu/
9. Kataa :) https://onedirectionvashappenin.blogger.hu/
10. Bettina https://mysticbrother.blogspot.hu/
11. Agicah 123 https://onedirectionforeveryoung.blogger.hu/

A jelölő minden kérdésére válaszolni kell.

1. T.Mills, Bruno Mars, Nicki Minaj...stb.
2. Twilight Saga, Harmadnaposok, Magic Mike, Beastly, Step up 4, Street Dance..hosszú a lista.:)
3. a ciipőkért rajongook még nagyoon.:D :$
4. Egyértleműen McDonalds.:d
5. Jenni.. a többi nem publikus.:d
6. a balszerencse..na az nagyon kísért.:D
7. Mercii.:) <3 <3
8. focii a kedvenc sportom, azt hiszem.:d
9. ha hülyének néznek és a szemembe hazudnak. És ha megakarják mondani mit csináljak.
10. huuuuh nem emlééékszem..:\ igazából próbálok mindig "kedveskedni" a barátaimnak, rokonaimnak. de egyet se tudnék kiemelni különösebben :)
11. kiben mit szeretek??:D

Ismét nyár és nem tudjuk még mindig mit kezdjünk magunkkal. Sam még mindig suliba jár, én augusztus végén fogok felvételizni egy fősulira Esztivel. Stacy és Betty viszont inkább dolgozna.

A lányokkal a konyhában voltunk és éppen a délutáni kaja után mosogattunk és pakolásztunk, mikor a fiúk szó szerint betörtek és ki-ki a saját barátnőjét felkapta és puszilgatni kezdte. Mi lányokkal tűrtük a puszi áradatot de nem tudtuk mire vélni a dolgot.
-Mi ez a nagy szerelem? - húzódtam el kicsit Louistól.
-Turnéra megyünk. - vihogott.
Lefagytam...a turnékból eddig semmi jó nem sült ki.
-Ja, az tök jó. - mondtam tettetett örömmel.
-Te is jössz kicsim. - kapott fel megint.
Ismét lefagytam.
-Mit csinálok? - kérdeztem meglepetten. Azt hittem csak szórakozik velem, vagy félre hallottam valamit.
-Jössz velünk. -mosolygott és megcsókolt.
Mire felfogtam, hogy mi is van nevetni kezdtem örömömbe és amennyire csak lehetett Louisba csimpaszkodtam.
-Hogy hogy megengedték? - kérdezte visítva Stacy és megint Liamet kezdte ölelgetni.
-Addig könyörögtünk, míg meg nem engedték. - mosolygott Liam.
-Azt mondtuk, ha ti nem jöhettek a turnéra, mi sem megyünk. - vigyrogott Hazza.
Mindenki örült és ölelgette egymást csak Sam és Niall álltak nyugodtan és nézték egymást.
-Mi van ? - mentem oda.
-Nem hiszem, hogy engem el fognak engedni. - mondta szomorúan Sam.
-Miért ne engednének? - húztam fel a szemöldököm.
-Ally, eleve azt sem engedik, hogy ide költözzek, pedig egy városban lennék a szüleimmel. Akkor tuti nem fognak elengedni több hónapra. Ráadásul ott a suli is.
-Menny ideig fog tartani a turné? - néztem Niallre.
-Legalább két hónap. - mondta ő is szomorúan.
-Hm..majd kitalálunk valamit ne szomorkodjatok. - öleltem meg őket.

*Később*
Holnap indulun k a turnéra. Sammyt elengedték, a suliban pedig meg lett beszélve, hogy halaszt egy évet. Mindenki lázasan pakol még az utolsó pillanatokban.

*turnén*
Már lassan egy hónapja megy a turné és szerintem mi csajok jobban élvezzük, mint a fiúk. Néhány rajongó hozzánk is sírva jött oda egy ölelésért vagy egy autogrammért, mi pedig kedvesen fogadtuk őket. Voltak viszont rosszaindulatú rajongók is...akikkel próbáltunk nem foglalkozni.
Éppen Magyarországon (!!!!!Hungarian Directioners.érezzük a törődéést.:d szerkmegj.!!!!!) mikor az egyik számnál Louis kirángatott a színpadra a színfalak mögül. Nem értettem mi van és zavaromban azt sem tudtam hová nézzek. Pislogtam jobbra-balra mikor észrevettem, hogy Louis letérdel elém. A szívem hevesen kezdett kalapálni és pánikba estem.
-Allyson Grey. Tudom, hogy még csak egy éve vagyunk együtt és lehet korai ez de, hozzám jönnél feleségül?
Megsem bírtam szólalni a meglepődöttségtől, az egész csarnokban csend volt és mindenki minket nézett.
-Ha most azt mondod nem, nem baj. Egy év múlva újra megpróbálom. Vagy egy hónap múlva, vagy egy hét múlva..ha kell egy nap mú...
-Igen. - nyögtem ki.
-Tessék? - lepődött meg hirtelen válaszolom.
-Louis 'Tommo' Tomlinson, igen hozzád megyek. - mosolyogtam és ebben a pillanatban sírni kezdtem.
A csarnok tombolni kezdett a fiúk külön-külön gratuláltak Louis meg el nem engedett egy percre sem.
Levonultam a színpadról könnyek között, a csajok pedig visítva ugrottak a nyakamba.

*1év múlva*
Ma lesz az esküvőm Louissal.
Egy évvel ezelőtt, mikor közöltem anyáékkal a hírt anya bőgni kezdett, apa meg nem bírt megszólalni. Louis családja is nagyon örült.
Most éppen anyuék segítenek beletuszakolni a ruhámba én pedig olyan izgatott és ideges vagyok egyszerre, hogy azt sem tudom mit csinálok.
-Allyson, figyelj már ide egy kicsit. - szólt rám anya, mire én hatalmasat ugrottam.- Ne haragudj kicsim csak annyira izgulok.- mondta és majdnem sírt.
-Ne sírj már anya. - nevettem.
Ebben a pillanatban betoppantak koszorús lányaim Louis anyukájával együtt.
-Gyönyörű vagy Allyson.- mosolygott rám Jay.
-Köszönöm.- mosolyogtam.
-Allyson menj már férhez, szorít ez a ruha. - nyafogott Stacy szokásához híven.
Végül eljött az idő. Apába karoltam és elindultam az oltár felé.
Mikor megláttam a sok embert és Louist, megjött a bátorságom. Lou mögött ott álltak a fiúk, az én oldalamon pedig a lányok. Minden ember engem nézett. Mosolyogtak és fényképeztek engem, hol pedig Louist. Mosolyogva, sőt egyenesen vigyorogva sétáltam oda Louishoz. Apa adott egy puszit arcomra, majd "végleg" átadott neki.
A pap szépen elkezdte mondani amit ilyenkor szoktak, de egy szót sem hallottam meg belőle mert végig Louis szemeiben és mosolyában gyönyörködtem.
Elmondtuk a fogadalmainkat, majd végre eljött az a rész, amit mindketten vártunk.
-Igen.- mondtam ki és szemembe könnyek gyűltek, de még mindig mosolyogtam.
-Igen. - mondta ki Louis is talán sokkal nagyobb erővel, mint kellett volna, majd már csak vigyorogtunk egymásra.
-Ezennel férjnek és feleségnek nyílvánítalak titeket. Csókoljátok meg egymást.
Mintha ezer szikra járt volna a testemben, mikor megkaptam első "házastársi" csókomat.
A lagzi fergeteges volt. A fiúk elnékeletek pár számot, kivételen most Louis nélkül. Valamikor hajnali ötkör keveredhettünk haza...és hát szokáshoz illően a nászéjszakát is megtartottuk. (:$)

*pár év múlva.*
Louissal elköltöztünk a többiektől. Most három házzal arébb lakunk. A csapatra nem volt semmilyen kihatással az, hogy Louis mostmár házas. Ugyanúgy koncertekre, turnékra, fotózásokra járt, mint azelőtt, hogy össze házasodtunk volna. Sokan elítéltek minket, hogy ilyen fiatalon házasodtunk, de minket ez egyáltalán nem érdekelt.
Néhányan mindig arról faggattak minket, hogy mikor lesz már gyerekünk is. Sokan ehhez is fiatalnak tartottak. Huszonhárom éves voltam, Louis pedig huszonhat. Úgy voltunk vele, ha jön a baba akkor jön de, ha nem akkor sem keseredünk el.
Egy pénteki délután ültem otthon a tv előtt és ettem, mikor valamilyen jó illatot éreztem. Nem tudtam elképzelni mi lehet az ezért, az ajtóhoz léptem és kinyitottam, mikor Louist pillantottam meg egy hatalmas rózsacsokorral.
-Ez az az illat. - mosolyogtam.
-Elrontottad a meglepetést. - nézett rám szomorúan.
-Ne haragudj szívem. - pusziltam meg. - De éreztem a rózsák illatát és kíváncsi voltam, hogy mi az.
-Várj! - kapta fel a fejét. - Te érezted a rózsák illatát?
-Igen, de miért olyan fura ez?
-Mert házon kívül voltam és te így is megérezted az illatot. - magyarázott tágra nyílt szemekkel majd bejött végre a házba.
-A nyitott ablak mellett jöttél el. - mutattam. - Biztos azért éreztem meg.
-Túl sokat eszel mostanában és sokat vagy rosszul is.
-Hormonok Louis...
A szavamba vágott.
-Vegyél terhességi tesztet.
-Mi van? - visítottam.
-Lehet, hogy terhes vagy.
-Nem vagyok terhes.
-Honnan tudod? - szűkítette össze szemeit és úgy méregetett.
-Mert egyszerűen tudom. - zártam le ezt a témát, majd vissza ültem a kanapéra és néztem tovább a sorozatomat.
Louis se szó se beszéd, kiviharzott az ajtón. Hallottam, ahogy be indul a kocsi és elmegy. Ennek meg mi baja? - kérdeztem magamban, de továbbra sem zavartattam magam. Körülbelül tíz perc után hallottam, ahogy megáll a ház előtt a kocsi, Louis pedig robbanás szerűen tört be az ajtón.
-Tessék. gyerünk, nyomás a wcre. - nyomott a kezembe egy kis dobozt.
Kérdőn néztem rá, mikor megláttam mit hozott.
-Terhességi teszt? - húztam fel a szemöldököm.
-Ne kérdezz, menj.- kezdett el tolni a fürdőnk felé.
-De Louis nekem nem kell pisilnem. - nyafogtam.
Annyira gáz volt az egész helyezt, de nem tudtam mit csinálni.
-Jó, akkor gyere. - szólalt meg egyetlen férjem és kezdett el húzni a konyha felé.
Kirakott elém egy kancsó vizet, mire én értetlen fejjel néztem rá.
-Idd! - parancsolt.
-Jézusom Louis, ne csináld már kérlek. - nyavalyogtam.
-Kicsim. - jött oda hozzám és ölelt meg. - Tudni akarom, hogy van-e itt valaki. - mosolygott majd a kezét a hasamra tette.
-Phúú oké. Ha ez megnyugtat. - fújtam ki a levegőt és inni kezdtem.
-Ezaz. - ugrott fel Louis és boxolt a levegőbe.
Már vagy öt perce kortyolgattam a vizet, mikor éreztem, hogy pisilnem kell. Felálltam az asztaltól és elindultam wc-re. Louis a nyakamba lihegve jött utánam és, ha nem szólok rá akkor bejött volna utánam a wcre.
-Na??? - türelmetlenkedett.
-Nem tudom. Pár percet várni kell az eredménnyel. - szóltam ki neki.
A kezeim remegtek és komolyan izgultam, hogy hány csík fog megjelenni a teszten.
-Édes! - szóltam ki neki, mire ő betört. - Terhes vagyok.

*9 hónap múlva*
A hír hallatán megint ugyanaz történt, mint az esküvőnknél. Anya sírt, apu megnémult, Louis szülei örültek, a lányok sírtak a fiúk pedig gratuláltak.

A cuccom már össze volt pakolva, mert bármelyik nap jöhettek  az ikreim. Igen, ugyanis ikreket vártam. Egy kisfiút és egy kislányt. Sokáig ment a harc, hogy mi legyen a nevük végül a Hanna és a Tommie mellett döntöttünk. Igen, Tommie Tomlinson kicsit furcsa, de Louis ragaszkodott hozzá. Aztán azon ment a huza-vona kik legyenek a keresztszüleik. Én szívem szerint mindegyik lányt és mindegyik fiút felkértem volna arra, hogy legyenek gyerekeim kereszt szülei, de ez képtelenség lett volna. Ezért úgy állapodtunk meg, hogy hivatalosan senki sem lesz keresztszülő, de mégis mindenki az lesz.
Éppen mosogattam, mikor éreztem, hogy valami nem stimmel a hasamnál. Egésznap fájt a hasam már, de rátudtam a jóslófájásra. Most azonban éreztem, hogy ez már korántsem jósló.
-Louis. - ordítottam, mire életem értelme fej vesztve rohant hozzám.- A lurkók megunták a bennt létet. - nyögtem és éles fájdalom hasított belém.
Louis azonnal kocsiba ültetett, hozta a cuccomat majd a korház felé indult. Mikor beértünk egyből szülőszobára vittek. Míg engem "előkészítettek" Louis körbe telefonált mindenkit, hogy a babáink úton vannak.
Papáás szülés volt, így Louis bennt volt, mikor Hanna és Tommie világra jöttek.

*5 évvel később*
Hanna és Tommie már öt évesek és imádják egymást. Nem tipikus testvér pár akik állandóan ölik egymást. Tommie néha babázik Hannaval, Hanna pedig elég gyakran játszik autóversenyest Tommieval.
A fiúk már nem nagyon koncerteznek, csak ritkán. De a hű rajongók a 'Directionerek' még mindig nyomon követik őket és ugyanúgy imdáják őket mint évekkel ezelőtt.
Tommo nagyi és papi (ahogy a gyerekek hívják őket), sajnos elég ritkán tudnak eljönni hozzánk, mivel ők ugyanúgy Doncasterben élnek, mi pedig Californiában. De nap mint nap beszélünk skypeon, amit a gyerekek mindig élveznek.
Szóval bizton mondom, hogy az életem egy valóra vált tündérmese.
Egy átlagos nyári hétköznapi délután változtatta meg az életem...és nem bánom. Sok jón és sok rosszon vagyunk már túl így tízen, de azt mondom igenis megérte az a néhány könnyes éjszaka.

A többiek élete.
Stacy és Liam 1 éve házasok, első gyereküket Alex-et várják.:)
Harry és Eszti most fognak összeházasodni.:)
Betty és Zayn 1 éve házasok, ikreiket várják, Conniet és Nicolet.:)
Sammy és Niall már 2 éve eljegyezték egymást, esküvőre hamarosan sor kerül, van egy egy éves kisfiúk Tony.

The End

Huh, el sem hiszem, hogy befejeztem a blogot.:) Furcsa lesz nagyon, hogy nem kell azon agyalnom, hogy alakítsam Louis és Ally életét.:) "tudom, hogy elcsépelt befejezés, de én így képzelen el Lou és Ally tökéletes életét.:)"
Ez az első 1D fanficem, sőt ez életem első fanfic-e..nem mindig sikerült úgy ahogy akartam, de úgy összeségében megvagyok vele elégedve.:) Remélem tiis.
Remélem, hogy élvezettel olvastátok a történetet és vártátok a folytatást. Most, hogy nem fogom tovább írni, olyan ez, mintha egy kis szakasz lezárult volna az életemben. Hülyén hangzik, de így érzem.:)
Szeretném megköszönni azoknak akik olvastak, és azoknak akik kommenteltek.:) ha ők nem lettek volna akkor már rég abba hagytam volna a blogot.
Külön köszönöm Fanninak és Bettinek akik mindig tanácsokkal láttak el. Akik ötletet adtad, ha nem jött az isteni szikraa.:))) Akik ha kellett kritizálták, ha kellett dícsérték a blogot.:)
Köszönöm Ashley(Trixiinek), aki hű olvasója és kommentelője volt a blognak. Köszii, hogy még, ha csak pár szót is írtál de írtál.:)
Köszii Agicah-nak, Tinának, Katának és úúristen sokan vagytok ne haragudjatook...:P
SZÓVAL KÖSZÖNÖM MINDENKI AKI OLVASOTT!!!!  Illetve köszönöm a díjakat is.:)
Remélem, hogy akik újonnan tévednek a blogra kíváncsian fogják olvasni.:)
Ez nyálas lett, mint valami hülye díjkisoztóó.xd namindegy.:DDD

szóval itt a véége.:))) :\
van még két blogom, amiket irok.. remélem oda is benéztek és néha ott hagytok egy kommentet.
One Direction FF: https://our-life.blogger.hu/
és a másik blogom, ami nem 1D és nem is FF.:) : https://olcshiiihistory.blogger.hu/

Akkor végleg, ennyi köszi mégegyszer mindent. Búcsúzom.:) xx

Sziasztook!!

Sajnálattal közlöm veletek, hogy még egy-két bejegyzés és a blogot befejezem, idő és ötlet hiány miatt.:\ Remélem nem fogtok ezért megölni blablabla..:\

Ne haragudjatok!!!!Love Ya. <3

Ne haragudjatok, hogy nem hoztam előbb..de nem rég jöttem haza a nyaralásbóól is éés azóta törént egy két dolog...igazából már ötletem sincs a bloghoz...:\ szóval ne haragudjatok de ez a fejezet is full lapos...:S semmi ötletem.

Mikor beléptünk a suliba minden szem ránk szegeződött és mindenki minket nézett.
-Miért bámul mindenki minket?-kérdezte Eszti, aki nem gyengén volt zavarban.
-Hát egyrészt azért, mert a One Directionös fiúk barátnői vagyunk. Másrészt téged és Bettyt azért, mert újak vagytok. - magyaráztam és az osztálytermünk felé vettem az irányt. Mikor beléptünk az osztálytársaink visítva szaladtak oda hozzánk és öleltek meg minket.
-Ally, komolyan Louissal jársz?- visított Tina és megölelt.
Tina volt a másik legjobb barátnőm, de ő és a családja egész nyáron Párizsban voltak így nem találkoztunk.
-Igen, járunk. - mondtam és kicsit zavarba jöttem.
Az osztály többi tagja is kikérdezett minket, majd eljött a nyolc óra és megszólalt az utolsó évünk első csengője.
Én Eszti mellé ültem le, Betty pedig Stacy mellé, majd végre megjelent az osztályfőnökünk.
-Helló osztály. - vigyorgott ránk.
Imádtuk az osztályfőnökünket, a legjobb arc volt az egész suliban. Állanóan hülyéskedtünk vele és bármi volt mindig kiállt mellettünk, akkoris, ha nem is volt igazunk.
-Jó reggelt Mr.Johnson. - kántálta együtt az osztály.
-Okéééé, akkor van két új dikákunk, meg négy Mrs.Directionerünk. - nevetett.
Mi is mosolyogni kezdtünk.
-Na új csajok, gyertek csak, mutatkozzatok be.
Betty és Eszti felálltak oda álltak Mr.Johnson mellé. Bemutatkoztak, elmondták honnan jöttek meg minden olyan dolgot amit feltétlen tudni kell. Első nap volt szóval csak lediktálták az órarendünket a terem beosztásokat és élmény beszámolót kellett tartania mindenkinek. Ránk külön egy órát szántak, amit bőségesen ki is használtunk. Aztán végre vége volt az első napnak és elindultunk a kapu felé, szerencsénkre nem voltak sehol sem újságírók és fotósok. Nyugodtan indultunk haza de mikor odaértünk a házunkhoz kész káosz fogadott. Kb ugyanaz volt, mint reggel a sulinál...azzal a különbséggel, hogy most tele volt minden biztonsági őrrel.
-Ez egyre rémisztőbb. - mondtam és ismét nem mertem kiszállni a kocsiból.
-Liam, itt vagyunk Stacyék háza előtt és nem merünk kiszállni. Csináljatok valamit. - magyarázott Stacy a telefonba. Pár perc múlva körülbelül tíz testőrt vagy mi állt meg a kocsink melllet és biztosították az ajtóig vezető utat. Mikor kiszálltunk csak akkor láttuk, hogy minimum száz rajongó veszi még körbe a házat.
-Basszus anyu. - visított Stacy mikor felfogta mi van.
A gorillák sikeresen bevittek minket a házba, ahol a fiúk kaptak fel minket és öleltek meg.
-Jól vagy, kicsim?- kérdezte Louis és végig nézett rajtam, mintha biztos akarna lenni abban, hogy senki nem ölt meg.
-Persze, minden oké azt hiszem.
Hát így ment ez egy teljes évig, mindennap valahogy így jöttünk haza. Ritka volt, mikor nem volt tele emberekkel a házunk környéke. Szépen meneteltünk végig az éven és a vizsgákon. Louis hozzánk költözött aminek én nagyon örültem. Betty és Eszti pedig átköltöztek a Directioner házba. A fiúk rendszeresen jártak koncertekre, fotózásokra meg ilyesmikre. De ezek általában csak pár napot vettek igénybe és mivel a suli rendesen lefoglalt minket kibírtuk azt az időt.

Vége az utolsó évnek, túl vagyunk a szalagavatón és az érettségin. Egyenlőre egyikünk sem tudja mihez kezdjen. Niall közben összejött egy Sam nevű lánnyal és nagyon jól elvannak, olyan kis édesek. Megkaptam az új kocsimat és mostmár nagyából merek vezetni. Stacy és én be, Louis pedig vissza költözött a fiúkhoz szóval kilencen tengetjük az életünket. Samnek még egyenlőre nem engedték, hogy hozzánk költözzön.
Ismét nyár és ma egy éve annak, hogy összejöttem Louissal.
-Kicsim, nagyon szépen megfogjuk ma  ünnepelni az első évfordulónkat. - bújt hozzám  Lou, miközben unalmas filmeket néztünk.
-És mégis, hogy gondoltad ezt a nagyon szép ünneplést? - mosolyogtam rá.
-Titok, majd csak este fogod megtudni. - vigyorgott.
-Muszáj volt felkelteni a kíváncsiságomat? - vágtam be az álldurcit.
-Bocsi, kicsim..nem hagyha....
De megállt, mert hatalmas kiabálásokra lettünk figyelmesek.
-Persze és mégis, hogy akarod ezt magmagyarázni? - ordított Eszti Harrynek és hozzá vágta a telefonját.
-Eszti kérlek. - lépett közelebb Harry de Eszti hátrált.
-Hagyjál Styles...hogy tehetted ezt velem? - kiabált neki sírva.
Mi Louissal lefagyva álltunk és nem mertünk megszólalni.
-Tudod mit Harry? Ha neked ez kell... akkor én már itt sem vagyok. - mondta Eszti és elindult le az emeletről.
Nem hagyhattam, hogy így elmenjen.
-Eszti várj! - kiáltottam utána mire ő megfordult és megvárt. Mikor odaértem hozzá megöleltem, ő pedig heves zokogásba kezdett.
-Miért csinálta? Én azt hittem szeret. Nem vagyok neki elég ezek szerint. - sírt.
-Gyere, üljünk le kinnt a kertben és mesélj el mindent.
Miközben kifelé mentünk a többiek tágra nyílt szemekkel bámultak minket és tátogták : " Mi van?" Én csak megráztam a fejem és kivezettem Esztit az udvarra.

*Louis szemszög*
Ally Eszti után rohant mi meg tovább álltunk Harryvel a folyosón és néztünk a lányok után. Majd Harry sarkon fordult és vissza indult a szobájába de utána mentem.
-Mi volt ez Harold? - kérdeztem és leültem mellé az ágyra, ahol ő hason feküdve, sírt?
-Ez. - nézett rám könnyes szemekkel és a kezembe adta a telefonját.
Egy kép volt a képernyőn, amin egy lánnyal csókolózott. Nagyon ismerős volt a lány, mire rádöbbentem.
-Scarlett? - visítottam.
Harry nem mondott semmit, csak fejét ismét a párnájába fúrta és sírni kezdett.
-De miért?-kérdeztem és lefeküdtem mellé.
-Nem tudom. Csak összefuttotunk és nem tudom mi történt. Olyan gyorsan zajlottak a dolgok.
-Ő csókolt meg téged, vagy te pt?
-Már én sem tudom. - sírt tovább. - Eszti nem fog nekem megbocsátani. Pedig annyira szeretem őt.
-Tudom. De Ally most biztos beszél vele, hogy lenyugodjon utána meg tudjátok beszélni.
-Kétlem, hogy Eszti bármit is meg akarna velem beszélni. - megint  zokogni kezdett.
A kezénél fogva ráncigáltam fel az ágyról és ültettem magammal szembe, majd megfogtam a fejét és megráztam.
-Szedd össze magad Edward. Hozzd helyrere amit elcsesztél, ne itt hisztizz, mint egy öt éves kislány. Eszti nem fog neked megbocsátani ha csak itt ülsz és bőgsz.
-Igazad van. - vett egy mély levegőt.- Kiengesztelem.

*Ally szemszög*
-Szóval ez volt... - törölte meg könnyes szemeit Eszti.
Annyira sajnáltam és igazából fogalmam nem volt arról, hogy milyen csajjal smárolhatott Harry. Úgy döntöttem, hogy vele is beszélni fogok. Épp indultam vissza a házba amikor beleütköztem Harrybe.
-Mi van? - suttogtam. Nem akartam, hogy Eszti meghallja.
-Miért suttogsz?- nézett rám értetlenül.
-Gyere. - húztam be a házba, majd a konyha felé vettem az irányt.
Mikor bementünk épp Niall lógott ki a hűtőből.
-Nialler, légyszíves kimennél egy kicsit? - mosolyogtam rá kedvesen.
-De épp eszek..- vágott szomorú fejet.
-Légyszi. Csak öt perc.
-Okééé, de siessetek.
Niall végre kiment én pedig beszéni kezdtem.
-Ki volt az a csaj? - kérdeztem és nagyon mérgesen néztem rá.
-Scarlett.
-Kicsoda?- visítottam. - Mit keresett az itt? Miért voltatok ti együtt?
Harry szépen elmesélte, hogy összefutottak és a többi..
-De helyre fogom hozni. - mondta és könnyezni kezdett a szeme.
-Remélemis. Ugyanis Esztinél jobbat nem kaphatsz.
-Tudom. Pont ezért hozom helyre.
-Remélem sikerül kibékülnötök. - mosolyogtam, majd Louis berobbant a konyhába Niallel az oldalán.
-Kicsim, elhiszem, hogy jót beszélgettek de készülnöd kéne.
-Hova?- néztem rá értetlen fejjel.
-Tudod, a meglepetésed. - vigyorgott.
-Ja. - mosolyogtam.
-És Niall is éhen hal.- sipított Niall.
-Sok siker.t- mosolyogtam Hazzára és kiléptem a kponyhábl. - Szia Sammy. - öleltem meg új barátnőmet, aki éppen a konyha felé indult.
-Szia Ally. - mosolygott és vissza ölelt. - Mi újság?
-Nem sok minden.
-Hallom, ma ünneplitek az első évfordulótokat. - mosolygott.
-Igen, mi is. - mosolyogtam vissza.
-Ti is? - nézett rám kérdőn..
-Liam és Stacy. - mosolyogtam.
-Ja tényleg. El is felejtettem. Hát jó szórakozást, én megyek csinálok enni Niallnek.
Felmentem a szobánkba és megálltam a szekrény előtt, de nem tudtam, hogy mit vegyek fel, mivel azt sem tudtam, mit fogunk csinálni.
-Louis! - kiabáltam de nem jött válasz. - Louis!!!!!!! - még mindig semmi. Kiálltam az ajtóba és úgy kiabáltam. - BooBear!!!
-Ki volt ez? - hallottam ahogy visít.
-Emelet szívem. - kiabáltam le és vissza mentem a szobába.
-Na mi van? - ölelt meg hátulról fél perc múlva.
-Nem tudom mit vegyek fel, mivel azt sem tudom hová megyünk.
-Öltözz kényelmesen, de mégis csinosan. - vigyorgott és ott hagyott.
-Hogy lehet egyszerre kényelmesen és csinosan öltrözni? - kiáltottam utána de a barátom már sehol sem volt. Mély levegőt vettem és teljes erővel másztam be a szekrényembe, mire fél óra múlva sikerült megtalálnom a megfelelő ruhát.(1) A hajamat és a sminkemet is megcsináltam, majd lementem az emeletről.
-Ez igen Ally. - mosolygott Betty a kanapéról.
-Köszi. - pirultam. - Louis?
-Hazza szobájában öltözik.
-Oké. - mondtam kicsit fáradtan és leültem Bettyék mellé. - Hazza és Eszti?
-Kinnt a kertben.
-Sam és Niall?
-Konyhában. -válaszolt most Zayn.
-Liam és Stacy meg egésznapos programon. - mosolygott Betty.
-Ja, azt én is tudom. - mosolyogtam.
-Induluuuuuunk! - rohant le visiítva Louis az emeletről.
Mikor felálltam csillogó szemekkel nézett engem.
-Gyönyörű vagy kicsim. -mosolygott majd megölelt és megcsókolt. - Fúúúúúj, megint az a hülye szájfény. - húzódott el hamar.
Mindenki nevetni kezdett.
-Indulunk? - kérdeztem türelmetlenkedve.
-Persze. - mosolygott igaztottan szerelmem majd kézen fogott és kirángatott az ajtón. Beültünk a kocsijába és elindultunk. Fogalmam nem volt hová megyünk..
-Hova viszel? - fordultam Louis felé.
-Nem mondom meg. Mondtam már, hogy titok. - mosolygott.
Tovább kocsikáztunk, mikor egyszer csak az egyik bevásárló központ óriási parkolójába értünk.
-Mit csinálunk itt? - kérdeztem meglepetten majd kiszálltam a kocsiból.
Louis odaállt mellém és megfordított.
-Ez meg mi a.? - kezdtem el de elállt a szavam.
Egy hatalmas helikopter állt előttem.
-Egyik meglepi. - mosolygott Louis és megölelt.
-Jézusom. - mondtam és amennyire csak tudtam hozzá bújtam.
-Gyere. - mosolygott és elkezdett vezetni a helikopter felé.
-Felszállunk? -kérdeztem kicsit ilyedten.
-Félsz?- kérdezte és mintha most ő ilyedt volna meg.
-Egy kicsit, de kibírom. - mosolyogtam és Louis segítségével beszálltam. - Jó estét. - köszöntem a  férfinak aki a kormánynál ült. (vagy mik vannak ezekben.xd )
-Jó estét kisasszony. - mosolygott rám.
Louis beült mellém, majd bekötüttk magunkat és felvettük a füleseket. Amennyire csak tudtam szorítottam Louis kezét. A szívem a torkomban dobogott miközben a gép egyre magasabbra emelkedett. Aztán már eszméletlen magasban voltunk és nagyon élvezni kezdtem az egészet. Széles mosolyt eresztettem Lousra aki ezt viszonozta. Aztán már nem is a tájban gyönyörködtem, hanem Louisban. Mikor észrevette megint mosolyogni kezdett és kimutatott az ablakomon. Mikor kinéztem elállt a lélegzetem. Fogalmam nem volt, hogy csinálta meg vagy mivel, de hatalmas betűkkel volt kiírva alánk, hogy:
"Boldog első évfordulót Allyson! Szeretlek!"
Sírni kezdtem és addig képtelen voltam elszakítani a tekintetem a feliratról, míg olyan messze nem kerültünk, hogy már nem láttam.
-Köszönöm. - szólaltam meg sírva.
Louis rámmosolygott és egy puszit küldött felém. Aztán körülbelül még húsz percet repkedtünk mikor közelíteni kezdtünk a föld felé. Mikor földet értünk akkor vettem észre, hogy a parton vagyunk. Alig vártam, hogy kimásszak a helikopterből, hogy aztán Louis nyakába ugorhassak. Gyorsan kikötöttem magam és ahhoz képest, hogy a magassarkúm gátolt gyorsan lemásztam és vártam, hogy Louis elém kerüljön. Mikor végre kiszállt ő is és oda jött hozzám, szó szerint a nyakába ugrottam és megcsókoltam.
-Annyira gyönyörű volt, köszönöm szívem.- mondtam neki és megint majdnem sírtam.
-Szeretlek. - suttogta a fülembe, engem pedig kirázott a hideg.
Ránéztem.
-Én is szeretlek. - válaszoltam majd megcsókoltam.
-Gyere, még nins vége az estének . -húzódott el tőlem és elindult.
-Szívem, szólhattál volna, hogy a partra is jövünk, mert akkor nem magassarkút vettem volna fel. - nevettem miközben azon kinlódtam, hogy ne essek el.
Louis nevetni kezdett majd felkapott az ölébe és úgy vitt tovább.
-Micsoda gavallér. - nevettem és megpusziltam az arcát.
A távolban valami kis fényt vettem észre, de nem tudtam kivenni, hogy mi az. Mikor odaértünk akkor láttam meg, hogy egy óriási pokróc, a négy sarkán lámpákkal és rajta pedig egy csomó finomság.
-Hát ez nem olyan nagy dolog, mint amit a helikopterből láttál de... - mondtam Louis és letett.
-Tökéletes. - mosolyogtam és megpusziltam.
Leültem a pokrócra Louis pedig csatlakozott.
-Mik vannak itt? - kérdeztem kíváncsian és fürkészni kezdtem, hogy mi van előttünk.
-Hát a New Yorki esetből tanulva, most a legjobbat kértem fel, hogy csináljon kaját. - vigyorgott büszkén.
-Csak nem Niall? - nevettem.
-De. - nevetett ő is.
Falatozni kezdtük a kis sütiket és a mini szendvicseket, amiket Niall gyártott közben pedig. Átbeszéltük az elmúlt egy év történéseit, én pedig (ha ez még lehetséges) mégjobban beleszerettem Louisba.

1: https://www.polyvore.com/ally_%C3%A9s_louis_egy_%C3%A9v/set?id=57450960

Sziasztook!

Nem tudom, hogy mi van de mostanában nem kapok komit és nincs is annyi olvasóm. Nem tudom, hogy azért mert nincs időtök vagy mert már annyira nem tetszik az amit írok..:\
Szóval arra az elhatározásra jutottam, hogy vagy abba hagyom a blog írását, vagy csak bizonyos komment szám után írok következő fejezetet.
Én nagyon szeretem írni ezt a történetet de, ha nincs rá igény és nem tetszik nektek akkor nem fogom tovább írni....:\
Szóval, hogyha szeretnétek, hogy folytassam... szeretitek vagy tetszik a blog akkor komizzatok. Köszii.:) :\

-Micsoda?? - kérdeztem meglepetten.
-Hát én Stacyékhez költözöm, Eszti meg hozzátok. Az anyuuk mindent lerendeztek, és itt fogunk suliba is járni. - vigyorgott Betty.
-Úristeeeeeeen, ez nagyon jó. - visítottam és megint megöleltem a csajokat.
Stacy aki eddig ülve figyelte az eseményeket, most csatlakozott hozzánk az ölelésben.
-Akkor Eszti mostmár ténylegesen tesók lettünk. - vigyorogtam.
-Úúúúúúúristeeeeen!! - hallottam ahogy Louis ordít, majd már csak azt láttam, hogy a négy fiú hozza le az emeletről is viszik ki a kertbe.
-Tegyetek leee!! - ordított tovább.
Kirohantunk a fiúk után mindannyian és már csak annyit láttunk, hogy Louis a medencénkben landol.
-Mindig ilyenek? -kérdezte nevetve anya.
-Öhm igen. -vigyorogtunk a lányokkal.
-Ne vigyorogjatok, most ti jöttök. - kiáltott Niall és szaladni kezdtek felénk.
Mi sikítva próbáltunk vissza szaladni a házba de nem jött össze. Engem Niall, Esztit Hazza, Stacyt Liam és Bettyt Zayn fogta meg. Aztán sorban repültünk be a medencébe, ruhástól.
Röhögve jöttünk fel a víz alól és akkor vettük észre, hogy a fiúk is bennt vannak a vízben.
-Srácok, azt mondom, ha már ennyire bele melegedtetek ebbe, akkor rendezzünk egy medencés, sütögetős bulit.- vigyorgott anya.
-Penge vagy Judy. - vigyorgott Stacy és kimászott a medencéből.
-Hova mész kicsim? - ment utána Liam.
-Átveszek egy fürdőruhát. - mondta neki Stacy egy "Nem egyértelmű?!" nézés kíséretében.
A lányokkal mi is utána mentünk és bementünk a szobámba.
-Oké, akkor Bettynek és neked kell adnom fürdőruhát?-néztem Stacyre.
-Ja.- válaszolt és leültek az ágyamra.
-Oké, akkor én lemegyek a szobámba átöltözni. -mosolygott Eszti.
Közben Stacy és Betty bemásztak a gardróbomba és elkezdtek kutatni a fürdőruhák között. Tíz perc után mindannyian készen voltunk és vissza mentünk a kertbe.
-Szia! - kapott el rögtön Louis, ahogy kiléptem az ajtón és felkapott az ölébe.
-Szia.- mosolyogtam rá és megcsókoltam.

Egész nap kinnt voltunk a medencénél. hülyéskedtünk, beszélgettünk és ettünk.:)
Aztán este kilenc felé Stacy, Liam, Betty és Zayn haza mentek, és mi is elvonultunk.
-Maradj! - mondtam Louisnak és megöleltem.
-Anyudék ki fognak akadni.
-Ezt most komolyan gondoltad?- húztam fel szemöldököm.
-Most, hogy így belegondolok nem. - vigyorgott. - Ha a tegnapi dolog után nem akadt ki anyukád akkor... - vigyorgott majd megcsókolt.
Bennt voltunk a szobámban, amikor kopogtak.
-Gyere. - szóltam ki.
-Sziasztok, zavarok? - mosolygott Eszti az ajtóban.
-Nem. - mosolyogtam. - Gáz van?
-Nem, csak Harry haza ment átöltözni és unatkozom. - mosolygott.
-Csüccs le. - vigyorogtam. - Megyek átöltözök, mindjárt jövök.
Bementem a fürdőbe és gyorsan átöltöztem(1).
Eszti és Louis elvoltak terülve az ágyon és tévéztek.
-Mit néztek? - kérdeztem és leültem Louis mellé.
Nem mondtak semmit, nekem pedig időbe telt mire felfogtam.
-Ezek mi vagyunk? - kérdeztem elhűlve.
A tv-ben éppen arról beszéltek, hogy a One Direction ismét vissza tért Californiába a bartnőikhez és, hogy egész délután mit csináltunk.
-De ezt, hogy a francba csinálták???? - akadtam ki.
-Nem tudom.- mondta Louis és magához húzott.
Ebben a pillanatban megszólalt Lou telefonja, Liam hívta.
-Igen, mi is azt nézzük....- kis szünet. - Rendben. A lányoknak holnap suliba kell menniük és jó lenne, ha éppségben oda érnének. -ismét szünet. - Oké, szia.
-Mi van?- kérdeztem tőle.
-Semmi. - mosolygott és megpuszilta a homlokom.
-Sziasztok.! - nyílt az ajtó és lépett be Hazza.
-Szia! - köszöntünk egyszerre.
Harry leült Eszti mellé és beszélgetni kezdtünk.
-Na jó srácok, már éjfél van. Én lelépek, mert holnap már suli. - mondta Eszti.
-Tényleg. -nyögtem. - Ajj nem akarok menni suliba. - nyafogtam és Louis mellkasába fúrtam a fejem.
-Ez az utolsó év baby. - mosolyott Louis és megpuszilta a fejem.
Eszti és Harry elköszöntek, majd kimentek.
-Nem vagyok álmos. - nyávogtam megint.
-Pedig muszáj lesz aludnod. - mondta Louis és magához szorított.
Nem mondtam semmit, de azt hiszem, öt perc múlva aludtam is.

-Kicsim, ébresztő!-hallottam Louis hangját és éreztem, ahogy simogatja a fejem.
-Csak öt percet még!- morogtam.
-Nem, ez már vagy a harmadik "csak öt percet még", szóval kelj fel! - parancsolt rám.
-Aaaaah, oké. - mondtam és felültem. - Nem akarok suliba menni.
-Miért?
-Mert egész nap nélküled leszek. - vágtam szomorú fejet és hozzá bújtam, ő pedig halkan felnevetett.
-Kibírod. - vigyorgott.
-Lehet te igen de én nem. - csattantam fel.
Nevetni kezdett.
-Ne nevess ki. - nyafogtam.
Igen, álmosan nyafogok mindig.
Nagy nehezen kimásztam az ágyból, rendbe hoztam a fejem és átöltöztem.(2) Mikor kiléptem a gardróbból Louis már vissza aludt. Mosolyogtam egyet rajta, majd fogtam a táskám és lementem a konyhába. Eszti már ott ült és bámult maga elé.
-Jó reggelt. - köszöntem. Semmi reakió. - Eszti, minden oké?
-Mi? Ja, persze. - pislogott. - Csak nagyon fáradt vagyok.
Ebben a pillanatban dudálást hallottam.
-Azt hiszem megjöttek Stacyék. - mosolyogtam.
Fogtuk a cuccunkat és kimentünk. Stacy és Betty elől ültek teljes készültésgben és vigyorogva integettek.
-Sziasztok! - ültem be hátulra Esztivel.
-Sziasztok! - köszönt egyszerre Stace és Betty. -Indulhatunk? -kérdezte Stace izgatottan.
-Engem az sem zavarna, ha egész nap csak itt állnánk a ház előtt. - nevettem.
Stacy beindította a kocsit és szépen nyugodtan vezetett a suliig, miközben bömbölt a zene. Fél nyolcra oda értünk a suliba de amit láttunk az nem volt emberi. Millió riporter és fotós állt a suli előtt.
-Csajok, nekem ez nagyon nem tetszik. - mondtam.
-Menjünk már! - mondta Stacy és már majdnem kiszállt a kocsiból, de Betty idejében rántotta vissza.
-Ne legyél hülye, ha most kiszállunk ezek megölnek. -mondta és kutatni kezdett a táskájában. - Felhívom Zaynt.- mondta és már tárcsázott is.
-Én is hívom Lout.
Hívni kezdtem de nem akarta felvenni.
-Gyerünk Louis, vedd már fel.- könyörögtem és ebben a pillanatban fel is vette.
-Szia baby. Baj van?- kérdzte álmos hangon.
-Eléggé. Egy csomó fotós meg riporter áll a suli előtt és hát konkrétan nem merünk ki szállni. - magyaráztam.
-Basszus, mindjárt ott vagyunk Harryvel. Liam és Zayn már tudja? - kérdezte és hallottam a feszültséget a hangjában.
-Betty most hívta Zaynt.
-Oké. Maradjatok a kocsiban, nem sokára ott vagyunk.- és ezzel le is tette.
-Na? - kérdezte Eszti és bámult ki az ablakon.
-Mindjárt itt vannak. - mondtuk egyszerre Bettyvel.
Tíz perc múlva tényleg megérkeztek a fiúk. Ebben a pillanatban csörgött a telefonom.
-Mi az?- kérdeztem és kibámultam a kocsijukra.
-Figyelj, szálljatok ki és menjetek be a suliba. Legyetek természetesek. És, ha gáz van megyünk utánatok, oké?
-Jólvan. - mondtam és kinyomtam. - Hát szálljunk ki, legyünk természetesek és, ha gáz van majd utánunk jönnek.
-Nagy ötlet mondhatom. - fintorgott Stacy de végülis úgy cselekedtünk, ahogy Louis mondta.
Kiszálltunk a kocsiból, mire egyből mindenki észrevett minket.
-Nézzétek ott vannak! - kiáltott az egyik mire mindenki felénk vette az irányt.
-Ez nekem nagyon nem tetszik. - vágott kétségbeesett arcot Eszti.
-Nyugii, minden oké lesz. - mondtam de igazából én sem hittem el.
Aztán mikor már majdnem elértünk a suli kapujához elállták az utat.
-Igaz, hogy Louis miatt volt baleseted?
-Niall milyen egyedülállónak lenni a csapatban?
-Tényleg öngyilkos akartál lenni Liam miatt?
Zúdították ránk a kérdéseiket. A suli előtt mindenki minket bámult és eszméletlenül rossz volt.
Segélykérően néztem a fiúk kocsija felé, mire mind az öten kiszálltak és elindultak felénk. Mikor odaértek hozzánk szorosan magukhoz szorítottak és úgy próbálták túlkiabálni a riportereket nagyon kevés sikerrel. Aztán hirtelen megjelent az igazgatónk.
-Emberek, ez egy iskola! - ordította mire mindenki elhallgatott. - Ha bármit akarnak a lányoktól, akkor azt intézzék máskor és ne itt! Ha tíz percen belül nem tűnnek el rendőrséget hívok!
A tömeg nagy része elkezdett oszlani de még ígyis voltak, akik nem mentek.
-Jól vagytok lányok? - jött oda hozzánk az igazgató.
A mi sulink igazgatója nem az a tipikus szigorú ember volt. Minden diákkal nagyon jóban volt és kiállt mellettünk.
-Persze, köszönjük Mr.Edwards.
-Menjetek be, az iskolába már úgysem jöhetnek be. - mosolygott.
-Jól vagy?- ölelt magához utoljára Louis.
-Aha. - mondtam és megpusziltam. - Hiányozni fogsz.- mosolyogtam és bementünk a suliiba.

https://www.polyvore.com/cgi/set?id=56810982
https://www.polyvore.com/cgi/set?id=56811216
https://www.polyvore.com/cgi/set?id=56811493
https://www.polyvore.com/cgi/set?id=56811719
1: https://www.polyvore.com/cgi/set?id=56812368
2: https://www.polyvore.com/cgi/set?id=56812706

Halii!! :))

Kipróbáltam már én is ezt az Ask.fm-es témáát.:D szówal ha bármi kérdésetek van akkor írjatook.:)) https://ask.fm/JenniiTomlinson

53. fejezet nem tudom még mikor lesz, mivel holnap nem leszek itthon de majd próbálom hamar hozni.:) xx

-Hééééé sziia Ally.-vigyorgott a képernyőmön Liam.
Csak néztem és nem tudtam mit mondani.
-Hééééé! - integetett.
-Mi a francot csinálsz te ott?- ennél értelmesebb mondatot nem tudtam kinyögni.
-Hol?
-Ott, Stacynél!!!!
-Nem vagyok Stacynél, csak az ő skype-jára jelentkeztem be.
-Liam ne nézz hülyének, az Stacy szobája!- kiáltottam.
-Jó, oké lebuktam.- vigyorgott. -Mizu?
Ez bolond?? Úgy csinált mintha semmi rendkívüli nem lenne abban, hogy turnén kéne lennie de csak így megjelenik tőlem fél órára.
-Liam, mond már, hogy most mi van?
-Sziiiiiiiiia! - visított Stacy.
-De csak te vagy ott Liam? Vagy Zayn, Hazza, Niall és....- elhallgattam.
Mindketten vigyorogni kezdtek.
-Louis. - mondtam ki hangosan és már rohantam is le az emeletről. Louis ott állt a kanapé mellett anyával és beszélgettek. Louis háttal volt nekem, ezért nem látott, de mikor anya meglátott abba hagyta a beszélgetést. Mosolyogva nézett rám, Louis pedig abban a pillanatban fordult meg. Széles mosoly volt az arcán, de nem mondott semmit.
-Tommo. - motyogtam magam elé. Aztán éreztem, hogy egyre jobban vigyorgok.- Tommo. - visítottam és tovább rohantam a lépcsőn. Egyenes az ölébe ugrottam szó szerint, mert a lábamat a csípője köré fontam és úgy öleltem.
-Istenem!- mormogtam a nyakába és közben elkezdtem sírni.
Louis szorosan ölelt, majd letett, de utána sem engedett el.
-Miért sírsz?- kérdezte mikor egy kicsit elhúzódott tőlem és letörölte az arcom.
-Mert örülök, hogy itt vagy. - mosolyogtam.
Aztán csak néztük egymást szótlanul és vigyorogtunk.
-Hiányoztál.- mondtam ki megtörve a csendet.
Louis mosolyogni kezdett.
-Te is nekem.- suttogott és közelíteni kezdett.
Én nem bírtam ki ezért gyorsan megcsókoltam. Nem volt hosszú csók, de még a lábaim is bele remegtek. Aztán mikor szétváltunk megint csak vigyorogtunk.
-Szeretlek. -mondtam ki hirtelen.
-Én is szeretlek, nagyon.- mosolygott és Lou és megpuszilt.
-Jaaaaaj gyerekek, annyira örülök nektek. - visítozott anyu.
Nevetni kezdtünk Louissal, mirre apu is előjött a szobájából.
-Itt meg mi.... - mikor meglátta Louist elhallgatott. - Oh szia.
Apa elindult felénk mi pedig szétváltunk.
-Apa, hát ő barátom Louis. - mosolyogtam.
-Jó estét Adam. - nyújtott kezet Lou.
-Szia Louis! - fogtak kezet.
Annyira aranyosak voltak.
-Hááát okééé, akkor mi leléptünk. Fennt leszünk a szobámban, ha kellenénk.- mosolyogtam anyuékra és húzni kezdtem Louist az emeletre. Mikor felértünk az emeltre Louis megállított.
-Nem volt szép, hogy csak úgy ott hagytuk a szüleidet. - mosolygott és megölelt a derekamnál.
-Az nem volt szép, hogy nem szóltatok, hogy jöttök. - vigyorogtam.- Tényleg, hogy hogy itt vagytok?
-Hamarabb végeztünk a turnéval. - vigyorgott.
-Akkor most megint itt fogtok lakni??????? - izgatottan kezdtem ugrándozni.
-Hát úgy néz ki. - vigyorgott.
-Szuper!! - visítottam és megint a nyakába ugrottam.
Megcsókolt, eszméletlen szenvedélyesen és nem úgy tűnt, mintha abba akrta volna hagyni...nem mintha bántam volna.
Elkezdtem tolni a szobám felé és végül az ágyamon kötöttünk ki. Csak tovább csókolt, aztán lassan áttért a nyakamra én pedig benyúltam a pólója alá és elkezdtem felhúzni.
-Várj!- húzódott el.
Kérdőn néztem rá.
-A szüleid. - nézett az ajtó felé.
-Majd csöndben leszünk. - mondtam mosolyogva és már csókoltam is tovább.
-De nem azt mondtad, hogy nem szereted, ha vannak itthon, mikor... - mosolygott kajánul.
-De most nem érdekel.
Vigyorogni kezdett és megcsókolt... onnan pedig minden ment magától tovább.
(....)
-Szeretlek. - suttogta a fülembe és lefeküdt mellém.
-Éhes vagyok. - mondtam.
Louis értetlen fejjel nézett rám.
-Hééé Nialll. - visított. - Niall megszálltad Allyt? - és a vállamnál kezdve kezdett rázni.
-Nee Louis. Bepisilek. - nevettem.
-Mássz ki a barátnőmből...- aztán elhallgatott és az arcomba meredt. - Akkor az előbb is Niallel...úúúristen.
Nem bírtam tovább, szaladtam a fürdőmbe, mert Louisnak sikerült elérnie, hogy majdnem bepisiltem. Még mindig nevettem, mikor kijöttem a fürdőből.
-Menjünk enni! - mosolyogtam.
-Oké. - válaszolt nevetve. - De várj! Nem mehetek le boxerben. Mi van, ha a szüleid fennt vannak még?
-Várj itt, mindjárt megnézem.
Lementem az emeltről és benéztem anyuék szobájába. Már mindketten aludtak. Felmentem vissza a szobámba, hogy szóljak Louisnak.
-Gyere. - mondtam és már indult is.
Lementünk a konyhába én felültem a pultra és ott ettem.
-Te nem kérsz?
-Kérek finit. -mosolygott és megint a lábamhoz állt.
Nyújtottam de elhúzta a fejét.
-Van répa a hűtőben, ha gondolod.
-Az sem kell.
-Öhm, csinálhatunk valamit. Vagy rendelhetünk pizzát vagy valami sütit.
-Nekem egyiksem kell.- mosolygott és közelebb jött.
-Akkor mit kérsz?- kérdeztem értetlen.
Louis gyengéden megcsókolt, a hideg is rázott.
-Ilyet kérek. - mosolygott.
-Hát ez tényleg fini, de ettől nem laksz jól.
-Lehet. - mosolygott. - De minden percben el tudnám viselni.
-Azt elhiszem. - mosolyogtam és megcsókoltam.
Hosszú csók volt és kezdtünk nagyon elmerülni benne, lábaimat a csipője köré fontam, ő pedig símogatni kezdte a combjaimat.
-Jaaj srácok, elhiszem, hogy örültök egymásnak, de ne a pulton. - hallottam meg anya hangját.
-Basszus! - robbantunk szét Louissal.
Én gyorsan lemásztam a pultról és próbáltam takarni Louist, már amennyire tudtam. Szegény nagyon zavarban volt.
-Öhm anya.- nyögtem ki.
-Csak iszom és már itt sem vagyok.
Anya nem zavartatta magát, hogy a barátom egy szál boxerben áll és azt sem tudja hova nézzen.
-Köszi és bocs a zavarásért. -mondta anya és el is tűnt.
-Basszus ez nagyon ciki volt, ne haragudj édes! - fordultam Louis felé és megöleltem.
-Nem gáz, azt hittem anyukád ki fog bukni.
-Nem az a fajta. - mosolyogtam. - Menjünk vissza a szobámba.
Kézen fogva mentünk vissza és bújtunk be az ágyba. Mindketten fáradtak voltunk, ezért hamar el is aludtunk.

-Ideje felkelni!! - ordítozott valaki és ugrált az ágyon.
Mikor kinyitottam a szemem Liamet, Zaynt, Niallt és Harryt láttam ahogy táncolnak, énekelnek és ugrálnak az ágyamon. Mikor megláttam őket egyből mosolyogni kezdtem, aztán a mosolyom átment nevetésbe. Louis még mindig aludt mellettem és nem zavartatta magát, hogy a többik rajtunk ugrálnak.
-Ally!!! - visított Hazza mikor meglátta, hogx felébredtem, majd neki futásból rámugrott és megölelt.
-Csoportos öleléééés!!- ordított Zayn és a többi fiú is rám telepedett, Louis pedig még mindig aludt.
-Na jó, másszatok le rólam. - nyögtem nehezen.- Nem kapok levegőt.
Erre mindegyik fiú lemászott rólam.
-Na jó, keltsétek fel Louist én lemegyek. - mosolyogtam.
Mikor kiléptem a szobámból hallottam, hogy sokan beszélgetnek lennt. Mikor leértem és kimentem a konyhába nem hittem al amit látok.
-Úúristen!- visítottam. - Eszti, Betty!!
-Ally! - sikított a két lány egyszerre és hármas ölelést csináltunk.
-Mit csináltok ti itt? - vigyorogtam.
Egymásra nézett a két lány és vigyoroni kezdtek ők is.
-Naaa mondjártok már!! - noszogtattam őket.
-Hát ide költöztünk és itt fogunk lakni éééés suliba járni! - vigyorogtt Eszti.

Ne haragudjatok, hogy nem hoztam előbb, de nem volt itthon a gép és haza is csak nem rég értem, szowal bocsii.:\

Mikor felkeltem egyedül voltam az ágyamban. Kómásan néztem körbe.. Stacy már nem feküdt mellettem, biztosan le ment enni. Nagy nehezen másztam ki az ágyból és néztem meg a telefonom. Volt egy üzenetem:
"Sziia Ally.:) Reméljük jól vagy és már nem fáj semmid. A turné jó, de hiányoztok nagyon... Niallnek hiányoznak a kajáid.:D Louisnak meg te magad.:) Várjuk, hogy újra veletek legyünk.
Liam, Harry, Zayn, Niall és Louis(tudta nélkül.haha) xx"
Mire az sms végére értem, már sírtam. Rá kellett jönnöm, hogy ez a turné nem csak a szerelmemet szakította el tőlem, hanem a legjobb barátaimat. Könnyes szemekkel támolyogtam le az emeletről. A konyhában ült apa, anya és Stace.
-Jó reggelt . - mosolygott apa.
Bólintottam és én is leültem az asztalhoz.
-Baj van? - kérdezte anya és letette a pirítósát amit evett.
Megráztam a fejem, de megint a sírással küzdöttem.
-Allyson! - mondta anya gyengéden.
-A fiúk írtak sms-t. - mondtam már sírva..de inkább Stacynek.
-Mit írtak??
-Hogy hiányzunk nekik.
Senki nem mondott semmit, csak bámultunk magunk elé. Egyszer csak egy telefon csörgése törte meg a csendet.
-Ez az enyém lesz. - mondta Stacy és szaladt fel a szobámba.
Mi tovább ültünk, aztán anya szólalt meg.
-Louis?
Hirtelen fel kaptam a fejem.
-Mi van vele?
-Ő írta az sms-t?
-Louis nem is tudta, hogy írnak nekem.
Ekkor Stacy jött le az emeletről felöltözve.
-Én lépek haza, mert anya el akar menni vásárolni a sulihoz. - húzta el a száját.
Bólintottam.
-Suli előtt találkozunk még? -kérdeztem.
-Mindenképp. - mosolygott majd odajött és adott egy puszit a fejemre. - Holnap átjöhetnél.
-Majd megyek. - mosolyogtam és kikísértem.
-Este legyél skypeon. - vigyorgott.
Nem értettem, hogy mire a nagy izgatottság, de oké.
-Jólvan.
Visszamentem anyuékhoz és leültem.
-Milyen volt tegnap a mozi? Nem is mondtad. - terelte anya a témát Louisról.
Nem mintha sikerült volna neki, mivel csak még roszabb lett.
-Öhm, mi nem voltunk Denissel.
Anya kérdőn nézett rám, apa meg tovább nyomkodta a telefonját.
-Hát mi elmentünk a nagybátya házába, amit kölcsön adott estére.
Apa hirtelen felkapta a fejét.
-Ketten voltatok egy házban?
-Igen. - húztam fel a szemöldököm. - Mi ebben olyan rendkvüli?
-Allyson tudod, hogy....
-Apa, filmet néztünk. - vágtam szavába.
-Óóóóóóóké. - mondta.- Azt hiszem innentől nem akarok hallani semmit.- mondta majd felállt az asztaltól.
Értetlenül néztem apa után.
-Mi baja van? - néztem anyára.
Megrántotta a vállát.
-Lefeküdtetek?
-Mi van? - visítottam.
-Most mi van? - kérdezte anya feltartott kezekkel, mint aki védeni akarja magát. - Eddig is megbeszéltük az ilyeneket. Nem?
-De..de anya... - vettem egy mély levegőt. - Nem feküdtünk le...
-Tuti?
-Hát csak majdnem. - motyogtam.
-Majdnem tuti vagy majdnem lefeküdtetek? - pörgött anya.
-Úúúúristen, majdnem lefeküdtünk.
-Mi történt?
-Hát először Stacyék ránk nyitottak utána meg... - elhalgattam. Megint eszembe jutott Louis.
Anya biztatóan nézett rám.
-Hát aztán eszembe jutott Louis és, hogy őt szeretem így leállítottam Denist.
Anya egy halvány mosolyt eresztett el.
-De együtt vagytok?
-Igen... - hajtottam le a fejem.
-És érzel valamit Denis iránt?
-Háát..csak tetszik. De semmi több.
-Akkor viszont. mond meg neki. Az úgy nem ok, hogy Louist szereted, de közben meg vele jársz.
-Igazad van.
-Akkor menj és beszélj vele.
-Mi van? - vistottam megint
Az a fajta ember vagyok, aki tökéletesen el tudja rontani a dolgokat, de rendbe hozni már kevésbé.
-Na haladj! - mondta anya és ott is hagyott.
Csak ültem padlót verdeső állal és bámultam anya után. Oké Ally, hívd fel, találkozz vele és beszéljétek meg! Nem lesz nehéz.
Felcaplattam a szobámba és megkerestem a telefonom, aztán hívtam Denist.
-Szia baby, mi ujság? - szólt bele vidáman.
-Öhm semmi. Tudnánk ma találkozni??
-Persze. Mikor és hol?
-Hát..át tudsz jönni úgy fél óra múlva?
-Persze, ott leszek. - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
Nem mondtam semmit csak kinyomtam a telefont.. Végig azon agyaltam, hogy mondjam meg Denisnek, hogy Louist szeretem, és tőle mégsem akarok semmit. Ajj hülye hülye Ally.-korholtam magam. Felöltöztem(1) és vártam. Twitteren azóta nem voltam fennt mióta a fiúk elmentek, mert nem akartam látni, amiket kiírnak. Nem tudom mennyi ideje ülhettem az ágyamon mikor kopogtak.
-Gyere. - szóltam ki.
Denis lépett be. Ahh basszus, és még mindig nem tudom mit mondjak neki.
-Szia. - mosolygott és nyomott egy puszit a számra.
-Beszélnünk kell. - tértem gyorsan a lényegre.
Felhúzta a szemöldökét.
-Én még Louist szeretem. Tegnap mikor mondtam, hogy próbáljuk meg, akkor úgy gondoltam, hogy működni fog. De aztán mikor mecsókoltál vagy valami nekem egyből Louis jutott eszembe, és ez szerintem nem normális dolog.... - hadartam gyorsan.
Denis nem mondott semmit, csak ült és bámult maga elé.
-Sajnálom. - mondtam de tudtam, hogy ezzel nem lesz jobb.
Mosolyogva nézett rám.
-Nem baj megértem. Ő csak Louis Tomlinson.
-Tessék?
-Én csak egy egyszerű srác vagyok, ő meg Louis a One Directionből.
-Mi???? - kérdeztem hat oktávval magasabb hangon. - Te komolyan azt hiszed, hogy azért szeretem Louist, mert....- elhűltem. Ezt most komolyan gondolja?
-Mi másért szeretnééd?- emelte fel a hangját.
-Neked teljesen elment az eszed? - emeltem fel én is hangom. - Én nem a hírnevét szeretem vagy a pénzét.
-Ha nem lenne híres, nem is jöttél volna össze vele. - kiabált.
-Ha nem lenne híres akkor valószínüleg nem ismerném, oké ez még elviselhető. De, ha  nem a One Direction tagja lenne és szembe jött volna velem az utcán megtetszett volna ugyanúgy és, ha úgy járnánk, hogy nem híres akkor is ugyanúgy szeretném.
-Ugyan már Allyson. - förmedt rám.
Vettem egy mély levegőt és próbáltam lenyugodni.
-Menj el. - szóltam rá.
-Ally én... - mondta már gyengédebben és elindult felém, ugyanis a vita közben mindketten felálltunk. Mikor elindult felém hátrálni kezdtem.
-Menj el!! - kiabáltam rá.
Csak álltunk és bámultunk egymásra, nekem könnyek marták a szemem de vissza folytottam őket. Aztán fogta magát és ki ment.
Könnyes szemekkel ültem le az ágyamra és bámultam magam elé, majd már csak azt vettem észre, hogy könnyek áztatják az arcom.
Lefeküdtem az ágyba a fejemre szorítottam egy párnát és úgy sikítottam, ahogy csak kifért a torkomon. Aztán csak sírtam.
-Kicsim!
-Mi van? - robbantam ki az ágyból.
-Jaaaj... - mondta anya és oda ült mellém, majd megölelt.
-Hogy mondhatott ilyet? Hogy csak azért szeretem, mert híres? - sírtam anya karjaiban.
-Ezt mondta? Jaaj szívem, ne sírj. - símogatta a fejem.
Kezdtem lenyugodni és azt hiszem be is aludtam.

A telefonom rikácsolására keltem fel. Stacy volt.
-Mi van?-kérdeztem kómásan.
-Ne mond, hogy aludtál. - izgatott volt a hangja.
-De, szóval remélem nagyon fontos dolog miatt keltettél fel.
-Hidd el, hogy fontos. Gyere fel skypera.
-De...
-Nem érdekel, gyere fel és kész.
Majd rámnyomta a telefont. Fújtattam egyet és elővettem a laptopom, majd bejelentkeztem skypera. Stacy nem hívott, furcsálltam, ezért én hívtam őt. De mikor felvette nem hittem el amit látok.

1: https://www.polyvore.com/cgi/set?id=56455708

Teganpra ígértem az új részt, de se kedvem sem erőm nem volt megírni szóval bocsii.:\ :$ De most itt a fejezet..ééés remélem tetsziik.:) Ja, és mivel 50. próbáltam kicsit hosszabbra írni, mint általában a többit.:)

*Stacy szemszög*
Mikor kiléptünk a kapun láttam, hogy két kocsi várakozik az út szélén. Egyből leesett, hogy miért. Ally és Denis elindultak Den kocsija felé, én pedig csak néztem őket. Annyira aranyosak voltak. Állandóan mondtam Allynek, hogy jöjjön össze Dennel, de mindig azt mondta, hogy nem, mert ő Louist szereti, amit meg is értek. Nekem is nehéz, hogy szakítottunk Liammel. De úgy gondoltuk, hogy az az idő míg turnézni vannak, tökéletes, hogy átgondoljunk mindent. Így álltam a kis kapuban és meregtem, mikor a nevemet hallottam.
-Stacy!! - ordította egy ismerős hang. Hamar leesett, hogy Andy és egyből rohanni kezdtem felé, ő meg felkaptt az ölébe és megpörgetett. Csak nevettem és a nyakába kapaszkodtam. Andyvel most igazából sehogysem állunk. Mert szeretem Liamet, de érzem, hogy Andy sem közömbös számomra. Az első adandó alkalomnál és ezt el is mondtam neki, ő pedig tiszteletben is tartotta.
-Szia Ally! - kiáltott oda neki Andy miután letett.
Ally csak mosolygott és integetett egyet Andynek, mire én is mosolyogni kezdtem.
-Na indljunk haver. - vigyorgott Andy és közben a derekamnál ölelt.
Denis csak mosolygott egyet, onnantól pedig nem tudom mi történt, mert mi beültünk a kocsiba. George szabadon hagyta nekem az anyós ülést.
-Szia George! - vigyorogtam mikor beszálltam a kocsiba.
-Szia Stace! Mizu? - kérdezte.
-Nem sok minden. - vigyorogtam még mindig.
Andy is beült a kocsiba.
-Mi megyünk előre. - mosolygott és már a gázra is lépett.
Teljes sebességgel mentünk előre és bömbölt a zene a kocsiban. Lopva hátra pillantottam de nem jött mögöttünk egy kocsi sem. Lehalkítottam a zenét.
-Hol van Ally és Den?
-Nem tudom. - vigyorgott Andy.- Lehet lemaradtak egy kicsit.
Úgy döntöttem felhívom Allyt, hogy mi van. Már épp megnyomtam volna a hívás gombot, mikor Andy kikapta a kezemből a telefonom.
-Hééé! - kiáltottam rá.
-Ne zaklasd már őket, szerintem tök jól elvannak. - vigyorgott kajánul.
-Ahj, hülye. - nevettem. - De akkor is add vissza a telefonom.
Miután vissza kaptam a telefonom kibámultam az ablakon és azon gondolkoztam, hogy vajon mit csinálhatnak. Ebben a pillanatban rezegni kezdett a telefonom a kezemben. Egy üzenet, Allytől.
" Sziia! Mi Denissel elmegyünk...öhm igazából még én sem tudom hová. Bocsii, hogy egyedül hagytalak velük. Kitartás és bocs. Ally"
Széles mosoly húzódott a fejemen, mire az üzenet végére értem. Tuti, hogy van köztük valami, ha nem jönnek velünk. És azt írta kitartás..hát lesz is rá szükségem, ha Andyvel és Georggal kell lennem egy darabig. Még jobban mosolyogni kezdtem és elkezdtem írni a választ.
"Sziia...csúnya dolog, hogy itt hagysz. Na mindegy..érezzétek jól magatokat. Vagy várj!!! TI MOST JÁRTOK???:D"
A küldésdre nyomta.
-Kinek sms-ezel? - kérdezte hirtelen George a hátam mögül, mire én megilyedtem.
-Idióta! - csaptam homlokon. - Allynek írtam.
-Mondtam, hogy ne zaklasd őket! - szólt rám Andy.
-Hagyjál már,Ally írt előbb, én csak válaszoltam. Azt csak szabad, nem? - kérdeztem áll sértődöttséggel.
-Na, és mit írt?
-Azt, hogy ők ketten Denissel mennek valahova és, hogy kitartás.
-Kitartás? Miért?- kérdezte értetlenül Andy.
-Mert lehetelen dolog kibírni veletek pár órát. - vigyorogtam.
-Na kössz szépen.
Ez alatt az értelmes beszélgetés alatt megkaptam a választ.
"Igen, járunk."
Elkezdtem vigyorogni. Oké, nem zavarom őket többet.
Mi hamarosan odaértünk a mozihoz, megvettük a jegyeket a kajákat és be is ültünk.
(...)
Nekem annyira nem tetszett a film, de a fiúknak nagyon is.
-Már nem azért, de mi tetszett nektek ennyire??? - kérdezten értetlenül.
-Nekem pl, az amikor elkezdtelek dobálni popcornnal. - vigyorgott George.
-Bekaphatod. - nevettem. -És most hová megyünk?
-Denisék után. - vigyorgott most Andy.
-És még, hogy nem zavarjujk őket, igaz? - kérdeztem és felhúztam az egyik szemöldököm. - Ráadásul honnan tudod, hogy hol vannak?
-Hidd el tudom. - vigyorgott büszkén és elindultunk a kocsi felé.
Beültünk és elindultunk. Már egy ideje kocsikáztunk, mikor az erdőhöz értünk.
-Az erődbe hozta Allyt, vagy mi? - kérdeztem és elég fura fejet vágthattam, mert mindkét fiú hangosan röhögni kezdett.
-Nem. - röhögött még mindig Andy.
-Akkor? - visítottam.
-Ide hozta. - mosolygott és kimutatott az ablakon.
Az állam a padlót verdeste, mikor megláttam a házat.
-Ez meg mi a... ? - kérdeztem de nem tudtam befejezni.
-Ez Den nagybátyáé.. csak ide adta nekünk mára. - mosolygott Andy. - Menjünk be!
Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a ház felé. Már nyúltam a kilincsért, mikor George megállított.
-Nem kéne kopogni? Ki tudja mit csinálnak...
Felnevettem.
-Ugyan már mit csinálhatnának? - nvettem és benyitottam.
Basszus, nem volt jó ötlet.

*Ally szemszög*
-Kopogni luxus? - fakadtam ki és próbáltam kimászni Denis alól, közben pedig mérgesen néztem barátnőmre.
-Én mondtam, hogy kopogjon. - mentegetőzött George.
-Bocs srácok. - mondta Stacy és láthatóan zavarba jött.
Denis éppen a pólóját húzta le magán, amit sikeresen felhúztam majdnem a nyakáig, és ekkor megjelent Andy is.
-Csáóó. - mikor meglátta, hogy kissé feszült a hangulat, nem értette. - Mi van itt? - kérdezte értetlenül.
-Semmi. - szóltlam meg és kirohantam a fürdőbe. Igazából azt sem tudtam, hogy a fürdőbe megyek, de végül ott kötöttem ki. Leültem a kád széléhez és próbáltam lenyugodni. Annyira ciki volt, hogy épp "helyzet" közben kellett ránk nyitniuk. Ráadásul, ha George tényleg mondta, hogy kopogjanak Stacyt meg nem érdekelte...Úriste. Annyira cikiiiiiii. Ekkor kopogást hallottam az ajtón.
-Ki az? - szóltam ki.
-Csak én vagyok. - hallottam Denis hangját, majd be is jött, és magunkra zárta az ajtót. - Legalább nem törnek ránk megint. - mosolygott és leült mellém. - Jól vagy?
-Igen, de basszus annyira égő volt ott kinnt az előbb. - nyafogtam.
Felnevetett.
-Mi az? - kérdeztem értetlenül.
-Semmi, csak Stacy és George arca, mikor megláttak minket. - nevetett. - És aztán Andy, hogy, azt sem tudta mi van.
Vissza gondolva tényleg vicces volt kicsit.
-Nyugi, nem a világ vége, hogy rajta kaptak minket. - mosolygott.
-Tudom, de akkor is égő volt. - nem tágítottam a véleményemtől.
Aztán csak ültünk egymás mellett és bámultuk a falat.
-Nem megyünk ki hozzájuk? - kérdeztem megtörve a csendet, és már fel is álltam.
-De. - mondta Denis és ő is felállt.
Mielőtt kinyithattam volna az ajtót maga felé fordított.
-Várj még. - mosolygott.
Nem szórakozott egy percet sem, megcsókolt, mohón. Ajkai szinte falták az enyémet. Éreztem, hogy beindult és hát igazából én is. A kezem ismét bevándorolt a pólója alá...ő pedig ismét markolászni kezdte a combom és a fenekem. Aztán megfogta a lábam és felvett az ölébe, lábaimat szorosan a csipője köré fontam. Neki döntött az ajtónak így könnyebb volt... Teljesen felizgultunk.(Wooooow.xd ) A keze a combomról a pólóm alá csúszott, ekkor hirtelen egy arc jelent meg csukott szemeim előtt: Louis.
-Ne!! - szóltam Denisre, aki abban a pillanatban le is állt.
-Valami baj van? - kérdezte.
-Izé nem....csak... - Louist szeretem...gondoltam magamban. - ez nekem gyors. - mondtam ki végül.
-Bocsi. - mondta és letett.
-Öhm, menjünk...tényleg. - mondtam zavartan és kimentünk a többiekhez.
Ők éppen a kanapén ültek, és hülyéskedtek. Denissel mi is csatlakoztunk hozzájuk. Eleinte én is beszálltam a viccelődésbe, de aztán elkalandoztam. Eszembe jutott az első csókunk Louissal, mikor elvitt a Szabadság szoborba vacsizni...minden. Egy könnycsepp gördült le arcomon..amit gyorsan letöröltem, nehogy észre vegye valaki.
-Haza szeretnék menni. - mondtam ki hirtelen, mire mindenki elhallgatott.
-Miért? - kérdezte meglepetten Denis.
-Mert... - elgondolkoztam, hogy mit is mondjak. - Fáj nagyon a lábam és a fejem...
-Megint? - kérdezte ilyedten Stacy.
Bólintottam.
-Oké, akkor haza viszlek. - mondta Denis és már el is indult az ajtó felé.
Felkeltem a kanapéról és én is elindultam.
-Én is megyek. - pattant mellém Stacy.
-Nem muszáj, neked nem kell jönni, ha nem akarsz. - mondtam neki és tovább bicegtem az ajtó felé.
-Dehogyis. Veled megyek haza, és megint körbeugrállak. - vigyorgott.
-Ne máááár! - vinnyogtam.
-Szerintem jobb, hogy én ugrállak körbe, mint Judy.
-Jogos. - mondtam és már majdnem kinnt voltam, mikor vissza fordultam a fiúkhoz.
-Sziasztok! - köszöntem.
-Szia Ally és jobbulást. - mondták egyszerre.
-Köszi.-mosolyogtam és odamentem a kocsihoz.
Denis segített beülni, pedig igazán nem volt rá szükségem, de most ezt kellett játszanom, hogy haza tudjak jutni. Ismét az anyósülésen dekkoltam és alig vártam már, hogy haza érjünk. Bámultam ki az ablakon és próbáltam visszafolytani az előtörni készülő sírást. Csak Louist láttam mindehol, nem tudtam másra gondolni. A kezeim remegni kezdtem, de szerencsére sikerült lenyugtatnom magam. Hamarosan haza értünk nagy örömömre.
-Segítek kiszállni. - szállt volna ki a kocsiból Denis de megfogta a kezét és vissza rántottam.
-Nem kell. Ki tudok egyedül is szállni.- mondtam majd egy gyors puszit nyomtam az arcára. és már kinnt is voltam a kocsiból.
Stacy értetlen fejjel nézett utánam a kocsiból,mire Denis szólt neki.
-Te maradsz vele, vagy vigyelek haza?
-Izé, maradok. - mondta és kiszállt ő is.
Integettünk Denisnek én meg sprinteltem be a szobámba, mielőtt anya megtalálna.
-Látom tényleg fáj a lábad.- húzta fel szemöldökét barátnőm.
-Nagyon nem fáj. - mondtam neki miközben hason feküdtem az ágyamban.
-Akkor miért mondtad?
-Csak haza akartam jönni.-nyögtem.
-Mi a franc van Ally? - Stacy kezdett kikészülni, hogy semmit nem értett.
-Az van, hogy..... - ültem fel nagy hévvel, mire tökéletesen megfájdultak a kulccsontjaim. Szerintem eléggé eltorzulhatott a fejem. - Ide adnád a borogatást?
-Persze. - mondta Stacy és szaladt a mini hűtőmhöz.
-Kössz. - mondtam és magamra szorítottam a hideg borogatásokat.
-Elmondod, hogy akkor most mi van?
-Hát...csak eszembe jutott Louis. - mondtam és próbáltam "lenyelni" könnyeimet.
-Ajj Ally.- megölelt. - Nekem is nagyon hiányzik Liam.
Stacy nem fogta vissza magát, egyből sírni kezdett.
-Ne sírj! - öleltem meg én is. - Minden rendben lesz.
Csak jöjjenek vissza arról a turnéról. - fejeztem be magamban a mondatot.
-Beszéltél Liammel azóta, hogy szakítottatok?
-Nem. És ti Louissal mióta vissza ment?
A fejemet ráztam.
-Alig várom, hogy vége legyen a turnénak. - motyogott.
-Én is várom hidd el. De feküdjünk le... egyikünk sincs valami fényes állapotban.
Átöltöztünk pizsire és lefeküdtünk. Stacy hamarosan el is aludt, nekem viszont nem ment olyan egyszerűen. Csak forgolódtam és kinlódtam...aztán mikor elaludtam, akkor is Louissal álmodtam.